NAGYON NAGYJól érezte magát, elemében volt…
Akármelyik oldaláról is vizsgálta, vonalasnak találta magát, ami a biztosítékát adta annak, hogy az őt körülvevő világ iránt kellően tájékozott legyen.
Egyenes volt a végtelenségig, a gerincét sohasem hagyta megroppanni, hiszen amíg ő kitart, addig a gerincének is szilárdnak kell maradnia.
Komótosan haladt végig az életen, sohasem hamarkodott el semmit. Élvezte az őt körülvevő állandóságot, azt, amint elhaladtak mellette mások, akik őt semmilyen szempontból nem befolyásolták, másokra viszont felfigyelt, mert az is az életének szerves része, a létfenntartás záloga volt.
Sohasem akart kiemelkedni a megszokott közegéből, mert minek is kellene feltűnősködnie?
Addig jó, amíg békén hagyják.
A másik nem iránti vonzalma miatt sem szeretett volna ho
