SAROKBA SZORÍTVAPókmonológ
Köztudottan nem vagyok csavargó fajta, szívesen megülök egyhelyben, de azért mindennek van határa.
Ugyanakkor a szabadságnak nem szabadna, hogy legyen. Mármint határa, vagyis hogy gátolva legyek a szabad akaratomban, és ne mehessek bárhova, ahova szeretnék.
Mindmáig magam döntöttem e fontos kérdésben, nevezetesen, hogy arra megyek, amerre csak akarok. Persze, leginkább sehová nem akartam, de megtehettem volna.
Példának okáért, ellátogathattam volna honi környezetem más tájaira is, olyan messzire, ahová tovább tartott volna az út oda, mint vissza.
Ráadásul a hangulatom szerinti időben indulhattam volna útnak. Ha kedvem szottyan, útra kelhettem volna bármelyik évszakban és napszakban, a napnak bármely órájában.
A múltban semmi nem korlátozta a fényt, hogy elj
