Az április korai tavaszt hozott, az elmhursti birtok majd kicsattant a lelkes virágok színeitől. A krókuszok és a jácintok indították a sort, világoslila és fehér bimbóik szégyenlősen kukucskáltak ki az őszi avar alól. Utána az aranycserje élénksárgája is megjelent. Az apró ibolyák ott reszkettek a reggeli fagyban, elrejtve arcukat az előkelő gallért viselő pompás nárciszok elől. Ursula néni fűzfájának barkái is kihajtottak. Arra számíthattak, hogy hamarosan a tulipánok is kidugják hegyes kis fejüket a földből, és az orgonák is átlógatják hosszú orrukat a kerítésen. Honnan tudják a virágok, hogy mikor kell kinyílniuk?, merült fel a kérdés Larisában. A tél hosszú nélkülözése után valahogy mindegyik felismerte a pillanatot, amikor újra megjelenhet. Lehet, hogy az emberekben is van egy ehhez
