– Jóságos ég – kapkodta a levegőt. – Azt a mindenit!
Larisa elmosolyodott, és lassan körbefordult a helyiség közepén.
Kittie is észrevette őt, és ismét életre kelt. Amikor a lánya odasétált mellé, odanyújtotta neki a kezét. Larisa is leült a kerevetre, mire Kittie felnyúlt, megsimogatta az arcát, és mélyen a szemébe nézett.
– Hát nem csodálatos? – mondta. Larisa nem tudhatta biztosan, mennyit fog fel ebből a napból, abból, hogy mit csinálnak, de kötelességének érezte, hogy pozitívan reagáljon.
– De, csodálatos – válaszolt.
– Szedtem neked pár pünkösdirózsát – szólalt meg az apja. Átnyújtott neki belőlük egy nagy maréknyit. – A csokrod, drágám.
– Akarod, hogy… megfogjam a kezed? – kérdezte Kittie bátortalanul, szégyenlősen, és Larisa ebben a pillanatban úgy érezte, hogy nem is szereth
