Amikor az iskolai előkészítőbe jártam, az ellenőrzőmben az állt: Jennifer nem akar a többi gyerekkel beszélgetni; mindig a sarokban üldögél, és olvas. Az igazat megvallva, legszívesebben még most is mindig a sarokban üldögélnék, és olvasnék (bár már beszélgetni is szeretek másokkal). Nagyon hálás vagyok néhai anyámnak, Kathe Hill Dupeenek, amiért elősegítette, hogy korán kialakuljon bennem az olvasás szeretete, felismerte a tehetségemet az íráshoz, és elég erős munkamorált örökített rám ahhoz, hogy valóra válthassam életem álmát, és megjelenjen a könyvem. Apámnak, William Dupeenek is köszönettel tartozom, amiért felismerte és bátorította a bennem rejlő kitartást és a könyvek és rejtvények iránt táplált rajongásomat, amire nagy szükségem volt, miközben ennek a regénynek a különböző vázlatai
