Kivette a fiú kezéből a könyvet. A képet nézte.
– Nagyon jó könyv. Remek pszichológus a nő. Néha az az érzésem, rólad írt. Amikor bemutatja, hogyan szed össze egy férfi egy egyszerű favágáshoz embereket, zenekart meg szakácsot. Olyan, mintha te lennél.
– Nem volt szakács, mi főztünk. A zenészeket Emőke hozta, nem én.
– Wow! Szóval jól éreztem. Másképpen írt rólad. Sok érzelem volt benne.
– Te ezt mind érezted?
– PR senior manager vagyok a Halifaxnál. Ismerem az embereket. Ez a szakmám. A Bristol Universityn végeztem.
– Nem tudtam.
– Igen. Hm. Ezt sem tudtad. Nem is érdekelt. Nem értem, Chris. Ha még most is ennyit jelent neked és te neki, akkor miért? Miért váltatok el? Miért hagytátok a szerelmet?
– Gyere, elmondom.
Kiballagtak a Heymarketre, és átmentek az ott lakó hajléktalanok
