A felső zsilipnél voltak. Nézték a lassan fényárban úszó függőhidat. Bristol jelképét. A Clifton Suspension Bridge-t, a cliftoni Függőhidat. A The Pump House kocsma teraszán támasztották az asztalt. Vagy két órája. Kristóf már a harmadik Abbot Ale-t nyomta le. És mesélt arról, ami volt. Cara időnként próbálkozott azzal, hogy a jövőt emlegesse, ám a fiú csak mondta.
– Mi lesz, ha megkapjátok az ösztöndíjat? Maradtok? Vagy mentek?
Ekkor Kristóf elhallgatott. Nézte a lányt a szőke hajával, a gömbölyű vállával, a fitos orrával, nagy kék szemével. Azokkal a kedves, mosolygó íves csodákkal. A hófehér bőrével. Micsoda egy nő!
– Hova mennénk? Ha meglesz a Steiner ösztöndíj, akkor Tenshaw professzor bejuttat minket a Bristol Robotics Laboratoryba. Ott összehozzuk a SMAFU-t. Biztosan. Ez életem c
