– Engedj el, megöllek! Engedj el!!!
– Mondd el, mi bajod van. Aztán megölhetsz.
– Meg akarod dugni Emőkét!!!
– Vagyunk így pár százan. Más?
– Az Erasmus! Bristol! Csak azért találtátok ki, hogy ne legyek nektek útban. Aztán majd röhögtök a hátam mögött.
– Azért találtuk ki, mert szeretnénk, ha elérnéd, amit akarsz. És ott van lehetőség.
– Nekem csak Emőke az álmom – jelentette ki Kristóf, és akkor már akadozva vette a levegőt.
Fecó feltámogatta és átölelte. Megveregette a vállát és nézte a könnyes szemű barátját. Aki elveszít valamit, hogy egy nagyobb dolgot nyerjen. Tudta, milyen az, ő is járt így. A nagy Kovács Fecó.
– Mocskos lilák!
– Zöld majmok – motyogta Kristóf
Mindig így köszöntek egymásnak. A legjobb barátok. De a foci az más. Azt nem lehet, csak komolyan venni.
– Holna
