Huszonharmadik fejezetIzzie úszott. Egyik hosszt a másik után nyomta le a medencében, erősnek és energikusnak érezte magát, élvezte, hogy végre egyedül lehet. Az a sok minden, ami miatt stresszelt a nyáron, eltörpült itt a vízben, ahogy a nap melege cirógatta keményen dolgozó vállizmait. Az év végi vizsgák – na és. A kínlódás, hogy ne maradjon le a barátnőitől – na és. A félelme attól, hogy az utolsó év következik, ami új fejezetet nyit az életében – pah. Majd akkor foglalkozik ezzel, ha eljön az ideje.
Hangos csobbanással kísért bukófordulót csinált merő jókedvében, és ahogy elrúgta magát, a kis medence közepén jött csak fel újra a felszínre. Delfin vagyok, gondolta. Hableány. Akit… egy bukósisakos férfi néz. Ki ez? Hogy került ide?
– Szia! – köszönt a férfi, majd levette a bukósisakot,
