Egy majdnem tökéletes nyaralás

PrológusMajdnem éjfél volt már, de a három nő még mindig a medence szélén üldögélt. A csillagok maroknyi ezüstpora fénylett a tintafekete égen, a hold halvány sugara fodrozta a víz színét. A bor- és kénszagú levegőbe egy kevés ózonillat vegyült, amit a távoli tengertől röpített ide a szél. A nagy halom üres pohár és tányér jelezte, hogy hosszú este áll mögöttük. Korábban, amikor napnyugtakor hűlni kezdett a levegő, az egyik nő javasolta, hogy hozzák ki a paplanjukat, és most kényelmesen a napozóágyba vackolódva nevetgéltek, megosztották egymással a titkaikat, mint a kamasz lányok egy pizsamapartin. – Furcsa egy nyaralás ez – mondta az egyik nő. Furcsa, de meglepően jó is, mégpedig több szempontból, tette hozzá gondolatban. Minden megváltozott. Ő is megváltozott. Évek óta először érezte, hogy még számára is hozhat valamit a jövő. – Nekem mondod? – szólalt meg a másik. Ő nem volt ennyire optimista. Még azt is ki merte volna jelenteni, hogy ez a nyaralás teljes katasztrófa. Vajon túl tudja tenni magát valaha is azon, ami ezen a héten történt? Csend telepedett közéjük; csak a medence vízszűrőjének halk bugyogása hallatszott, és egy-egy tompa nesz, amikor a felfújható flamingó a fémlétrának ütközött lassú köreit róva tehetetlenségében. A harmadik nő egy ideje a sötét égboltot fürkészte, és láthatóan vívódott valamin. Kisvártatva megszólalt: – Lehet, hogy már holnap megbánom – mondta –, de arra gondoltam, hogy elárulok nektek egy titkot. Egy igazi nagy titkot…