Tizennegyedik fejezetAznap reggel Olivia úgy ébredt álmából, ahogy egy búvár úszik a felszínre a mélyből, vagy ahogy egy utazó hazatér a messzi partokról. Aludt, csodálkozott a hátán fekve a hihetetlenül kényelmes ágyban, a régi gerendás mennyezetet bámulva. Háborítatlanul végigaludta az éjszakát. Olyan… furcsának tűnt. Jó érzés volt, de kellemetlen is, mintha valaki más kárára tette volna.
Igen, a férjed kárára és a gyerekeidére, szólalt meg benne egy gúnyos hang. Szerinted ők jól aludtak nélküled az éjszaka? Na, mit gondolsz?
Pislogott és a szemét dörzsölte, mire halványodni kezdtek nyugtalanító álmának emlékfoszlányai. Többek között a szülésről, arról a sokkoló érzésről, hogy a lábai között egy apró, meleg baba van. És hogy az a baba mennyire sírt, amikor elvették tőle. Megrázta a fej
