Törött szárnyakkal
„A sötétség az illatok ideje, a sötétség a látás ideje, a sötétség a felfedezések ideje, melyek világosban nem lehetségesek.”
(Kätlin Kaldmaa)
Az első kétségbeesés után, hogy magamra maradtam, nem láttam már kiutat. Senkinek nem számított, mi lesz velem és Tammyval, ez pedig elég rémisztő gondolat volt. Curtisnek fontosabbak voltak az üzleti ügyei, Jack pedig, ki tudja, milyen ürüggyel szorított a háttérbe. Magamra maradtam. Nagyon magányosnak éreztem magam, hogy senkinek sem számítok.
Olyan jó lenne most egy kis Martini! – dörzsölgettem feszülten a karom. Nagyon nehéz volt ezt a nyomást ép elmével kibírni. Kezdtem megérteni a drogosokat, miért csinálják. Mámorban úszva könnyebb elviselni az élet által ránk mért csapásokat. Anyám mondta mindig: az ember csak annyi te
