Pista volt az üzemi bizottság elnöke és a politikai élet egyik fő hangadója. Gyakorló mérnök voltam, és csodálkozással szívtam magamba mindazt, amit az új világ, a gyár világa nyújtott számomra. Ott láttam életemben először munkást valóban, életközelben. Apámnak, mint ellenzéki képviselőnek, nagyon jó neve volt, s ez a mérnökök között bizonyos tekintélyt biztosított számomra. Sok apró, ügyes-bajos dologgal fordultak hozzám, amelyeket, apám politikai összeköttetéseit felhasználva, könnyűszerrel elintéztem. Jól éreztem magamat, hiszen fiatal voltam és szép, és nem túlzok, ha azt állítom, hogy sokan udvaroltak. Bizony ez jó érzés volt. Talán kacérkodtam is egy kicsit. Szerettem a munkámat, és értettem is. A rám bízott feladatokat könnyűszerrel megoldottam. Egy idő után azonban lelkesedésem le
