Negyvenöt után – mivel az öreg viselkedését sokan nem értették meg – támadták őt, és a csendőrnyomozó öccsére hivatkozva, a németekkel való együttműködéssel vádolták. A fő vádaskodók éppen azok voltak, akik valóban a nácik talpát nyalták. Az öreget mélyen megrendítették ezek az események, és csalódást okoztak neki. A legmegrázóbb felismerést azonban mégiscsak Tibor öccse népbírósági tárgyalásán élte át. A napvilágra került bűnhalmaz, a szadista kegyetlenkedések porig sújtották az öreget. Felelősnek érezte magát testvére bűneiért, és hiába hivatkozott önmaga előtt arra, hogy mindezt ő nem merte feltételezni Tiborról, lelkiismeretét nem tudta megnyugtatni. Nem tiltakozott a halálos ítélet ellen, eszével felfogta és elismerte annak jogosságát, érzelmileg azonban fájt neki Tibor elvesztése, me
