– Tévedés ez – nyugtatott bennünket –, tévedés. Majd… majd hamarosan…
De hogy mi lesz majd, és mi fog történni hamarosan, azt már nem mondta.
Tudtam jól, hogy hiába a mászkálás. Pistán az úgysem segít. Sajnáltam őt, bántott a megalázás, óvni akartam a csalódástól. Egyszer, amikor eredménytelenül tért haza a pártközpontból, rátámadtam.
– Ne tessék ezt csinálni, anya.
– Mit ne csináljak? – kérdezte csodálkozva.
– Hát nem tetszik látni, hogy senki sem áll szóba velünk?
Anya nem mutatta fájdalmát. Görcsösen belekapaszkodott évtizedek alatt kikovácsolódott, vak hitébe, és tartotta magát. Nem csalódhatott, nem akart csalódni.
És járta az országot. Ha meghallotta, hogy valamelyik építkezésnél rabok dolgoznak, nem volt maradása. Útra kelt. Honnan volt pénze? Gyalog vánszorgott vagy vonattal
