Pár hét múlva rendeződtek a dolgok. Pista visszakapta párttagságát, és Koltai hamarosan a Műszergyár igazgatójává nevezte ki. Leírhatatlan volt a boldogsága. Belevetette magát a munkába, valami megmagyarázhatatlan, lázas sietséggel dolgozott. Csak én tudtam, hogy a görcs még ott szorít a mellében. Egyre idegesebb, ingerültebb lett. Harcolt ellene. Vidámnak és gondtalannak akart látszani, de nem sikerült becsapnia, tudtam jól, hogy valami nagyon bántja.
Napok óta izgalomban éltünk, mert ígéretet kapott a kártérítési összeg kifizetésére.
Péter naponta biztató híreket hozott. Mivel Pistának az volt a kívánsága, hogy maradjak egyelőre otthon, kiléptem a vasipari szövetkezetből, és a háztartást vezettem. Fárasztó volt a munka, és az egész napos egyedüllét engem is ingerültté tett, de éppen úg
