37.
Áron ezúttal nem csodálja meg a borostyánnal befutott, vadromantikus épületet és a hajdan csodált vörösesszőke látomás emlékképét is igyekszik a legtávolabb hessegetni.
Röviden csönget, legalább ötször, mire Lukrécia feltűnik.
– Nem számítottam magára – mondja barátságtalanul a nő.
– Ha nem lenne muszáj, nem lennék itt. A munkámat végzem jelen pillanatban – mondja teljesen szenvtelenül, bármiféle érzés leghalványabb szikráját is nélkülözve.
– Tehát nyomoz, nyomozó. Ha emlékeim nem csalnak, ez a munkája, R. úr.
– Ha sokat baszakodik, be is vihetem, esetleg vitetem. Választhat.
– Csináljon, ami csak jólesik – legyint Lukrécia, és kinyitja a kaput, aztán megindul befelé, ügyet sem vetve Áronra. – Meg se kérdezi, mi van Lizával? Ennyire nem érdekli a saját gyereke? – veti oda fogheg
