1.
R. gépiesen dugja a barátnőjét. Úgy csinálja, mint egy kötelezően előírt gyakorlatot, és tökéletesen teljesít. A legkisebb energiabefektetéssel, mégis örömet szerezve a nőnek. Praktikus időtöltés, mert egyben megoldja a reggeli testmozgását is, és már jöhet is a következő megoldásra váró feladat. Ő már régóta nem érez semmit közben, de tudja, hogy a nőnek szüksége van rá, ezért csinálja. Pontosan tudja mit, meddig kell csinálnia, hogy elérje az eredményt. Az egész csak egy pontosan memorizált adatkupac. Ennyi.
Mikor végez, és illően kivárja azt a pár percet, ami szerinte az utójátékot foglalja magában, akkor kimegy a fürdőbe, a zuhany alá. Gondosan szappanozza magát újra és újra.
Kedd van, a gyűlés napja. Kínos lenne, ha az a sok hozzá hasonló beteg állat megérezné rajta a női testnedveket. Egyébként csak ezt az egyet fogja bevallani, a többi kilengéséről nem szól.
Az ajtón egy papírfecni hirdeti: „Kínzó gyönyör” Anonim Szex- és Szerelemfüggők Csoportja. Hogy ez mennyire jó! R. fanyarul elmosolyodik. Biztosan nem a doki találta ki, inkább valami amerikai filmből kölcsönözte.
Az emberek lassan gyülekeznek. Teljesen különböző figurák, ránézésre az entellektüeltől a melósig. Senki meg nem mondaná róluk, hogy ugyanaz a dolog gyötri őket.
Jól szituáltnak tűnő öltönyös alak, egy rosszul öltözött könyvelőféle, jóképű farmeros srác, egy lúzerforma, ápolatlan szakállas, agyonmosott kordnadrágban. A viselkedésük is teljesen eltérő; valaki mereven néz maga elé, kínosan ügyelve arra, hogy senkivel se keveredjen szemkontaktusba, és van, akiről ordít, hogy legszívesebben mindenkinek külön kielemezné a problémáját, vagy azért, mert excentrikus barom, akinek még ettől is feláll a farka, vagy mert ténylegesen segítséget és megoldást akar.
Van, akinek ez az első függősége, és van, akinek a sokadik. Pali, a szobafestő előbb drogfüggő, aztán alkoholista volt, mielőtt idejutott. Az ügyvéd úr, aki ragaszkodik hozzá, hogy így szólítsák, előbb gyógyszerezett, aztán játékfüggő lett.
A doktor fut be utoljára. Szenvtelen, dagadt pasas, valószínűleg aszexuális, vagyis teljesen érdektelen a szexszel kapcsolatban, és úgy izzad, mint egy ló, de jól tud hallgatni, és megértő – végül is ez a munkája. Biztosan van valami neurológiai problémája, mert a bal lábát csak sokadjára tudja átlendíteni a másikon. Amikor sikerül keresztbe tett lábbal kiegyensúlyozni a roppant hájtömeget, és a kockás inget is diszkréten megigazította a pocakján, szertartásosan köhint párat, és kezdődik a szeánsz.
– Ki szeretné ma kezdeni?
Várakozó csend borul a társaságra. Mindenki a földet vagy a lábát, esetleg a doki combján domborodó jegyzetfüzetet bámulja, egyesek köhögnek, mások láthatatlan porszemeket söprögetnek le a ruhájukról.
Végül Dezső, a lúzerforma szakállas jelentkezik. Bátortalanul tűrögeti füle mögé zsíros haját.
– A héten nem bírtam magammal, kétszer is meglátogattam a karbantartó helyiséget, azon a helyen, ahol bizonyos iparos munkát végeztem a női mosdó irányába – nyalja meg a szája szélét, és úgy néz végig a többieken, mintha dicséretet várna a tökös tettéért.
– Na és szerencséd volt? – vallatja aszex doki.
– Ja, volt valami akció a plázába, valósággal csoportokban jöttek. Kicsi luk, de pont ott, ahol kell, hát igen. A lényeg, hogy pár óra múlva teljesen bedagadtam – nyáladzik.
Páran megértően bólogatnak, de R. kifejezetten undorodva hallgatja kukkoló reisz uraságot, aztán az undor egy lassan fortyogó lávatengerré gyülemlik, mikor átfut az agyán, hogy Anikó is arra a helyre jár jógaórára. Erősen uralkodnia kell magán, hogy ne herélje ki most helyben ezt az undorító férget.
A következő delikvens Ottó, a kurvázó. Napi kettő, extra minőségű, megteheti, mert valami MLM-milliomos. Nem bírja abbahagyni, számításokat is végzett már, a jelenlegi vagyonával még kétszáz éves korában is megdöngetheti a napi kettőt, és akkor még a kamatokat bele sem számoltuk a prostikra fordítható összegbe.
R. következik. Teljesen megfordítja az eredeti koncepciót: elmondja a heti három telefonos szexet, és jelzi, hogy a tegnapi volt az utolsó, mivel Tina a telefon túlfelén egy hozzá nem értő, ócska kis ribi, akinek fogalma sincs a lassan csordogáló érzékiségről. Az önkielégítés tehát ezentúl csendes magányában történik majd, erről nem hajlandó lemondani, ez visz egyedül valami kis színt az életébe. E nélkül légüres térnek érzi magát, ami nem kapcsolódik senkihez és semmihez.
A barátnőjéről nem szól egy szót sem. Nem mondja el, hogy olyan, mintha egy lufit dugna, bevásárlólistát olvasna, vagy épp csak lógatná a lábát egy langyos vízzel teli lavórba.
Pedig a többiek abszolút megértenék az érzéseit, de a változtatás oka a mélyen gyökerező empátiája a nők iránt. Jelen pillanatban ez a kis penészvirág Grétát jelenti, ott, a túlparton. Nem is érti, hogyan tudja magára húzni azokat a szerencsétleneket az irodaházból. Persze azzal henceg, hogy hónapok óta képes uralkodni magán, de ő tudja, hogy ez ócska hazugság. Ugyanoda járnak ebédelni, látja az új hímjeit, meg ahogy illegeti magát nekik. Talán egyszer ő is beköszönne nála, de csak hogy móresre tanítsa. Most is látszik rajta, hogy készül a hazugságorgiájára, ahogy megnyalja vékony kis málnaszínre mázolt ajkát, és igazgatja koponyájához lapított, sárgára mázolt Jeannne D’Arc-frizuráját.
– Már harmadik hónapja, hogy uralom a testem, de érdekes, hogy most tapadnak rám csak igazán a férfiak, mintha éreznék, hogy most valóságos kihívás egy numera, hogy egy időre bezárult a gyöngyöt rejtő kagyló – mosolyog nem kevés önbizalommal, és megkotorássza vékony szálú haját. – Persze a kollégákkal elmegyek ebédelni, belemegyek verbális flörtökbe, talán a szememmel azt mondom, hogy gyere, dugj meg, de a valóságban nem történik semmi. Végül úgyis a nagy semmit érezném utána, és naponta a szemükbe kéne néznem – ezt mondogatom magamban, mikor érzem, hogy már csak egy pöcc kéne a megingásomhoz.
Végig lehajtja a fejét, ahogy beszél. A csoport férfi tagjai nem nagyon értik az ő problémáit, többek közt azt sem, hogy miféle perverz vágy hajtja, hogy pont férfiak, és pont szexfüggők előtt tartson beszámolót, mint önmegtartóztató penészvirág.