5.
803 Words
5.
– Ne haragudj, hogy csak most értem…
Áron hangja idegenül és rezignáltan cseng. A nő felsóhajt, nem néz a férfira, és tovább nyomogatja a távirányítót.
– A vacsora már több órája kihűlt. Úgy gondoltam, ma már nem eszel, úgyhogy a hűtőben van, ugyanúgy, ahogy a sör is.
– Köszönöm, édesem, és hidd el, hogy igazán…
– Nem rajtad múlott – fejezi be helyette a nő, aztán lekapcsolja a tévét, és követi Áront a konyhába.
– Szerinted mi értelme van ennek az egésznek, hm?
– Nem értelek, édesem. Megjegyzem, a sült oldalas nagyon jól néz ki.
– Köszönöm az érdeklődésedet, kedves Áron. Az én napom egészen eseménydúsan telt. Kiküldtem egy csomó figyelmeztetést a jövő héten lejáró kölcsönzésű könyvekről, aztán segítettem egy beteges külsejű nyáladzónak anyagot gyűjteni a szakdolgozatához.
– Valóban? És milyen anyagot?
– Áttekintést a 19. századi bordélyokról.
– Igazán? Kellemes egy téma lehet.
– És a maga napja hogyan telt, kedves nyomozó?
– Figyelj, drágám, én értem, hogy mi a te problémád, de azt hiszem, jobban jársz, ha én nem számolok be a nap történéseiről. Amúgy sem tudom, hogy mi ütött beléd. Eddig minden rendben volt, nem igaz?!
– Figyelj, Áron, én megértem, hogy nem akarsz bevonni a szövevényes családi ügyeidbe, sőt még hálás is vagyok érte, de ha a mindennapjaidból, a munkádból sem kapok még egy vékonyka szeletkét sem…
– Az én munkám, ahogy te is tisztában vagy vele, nem merül ki könnyed fecsegésben a kedves kolléganőkkel, sem habókos, perverz doktoranduszok pesztrálásában. Többet nem kívánok beszélni erről! – emelte fel a hangját a férfi, és ingujjának kigombolásába kezdett.
– Ha nem eresztesz be a világodba, akkor én se engedlek be az enyémbe!
– Erzsi, ne játsszuk ezt el minden negyedévben. Mi olyan jól megértjük egymást, minek mindig ez a baszakodás?!
– Ha megkérhetnélek, ne Erzsizz, tudod, hogy utálom! Egyébként meg pontosan ez a probléma, hogy te azt hiszed, hogy a dugással mindent elintézhetsz. Hát nem intézhetsz el, te faszfej!
– Na akkor most jól figyelj, kedves Liza! Beavatlak az én csodálatos munkámba. Az utóbbi két hónapban egy román testvérpár után nyomoztunk, akik konkrétan végigrabolták a horvát tengerpartot, utána meg ki tudja, milyen indíttatásból, pár kilométerre innen, egy faluban agyonvertek egy öregasszonyt. Természetesen előtte megerőszakolták. És ne hidd, hogy olyan szokványos módon. Persze elmesélhetném, hogy mit éreztem, mikor megláttam a holttestét, meg arról is sztorizhatnék, hogy a kollégák közül kik dobták ki elsőként a taccsot a látványra. A héten a Keleti temető melletti kukában találtak egy újszülöttet. Kábé ötszáz méterre volt az inkubátor. Még semmi nyomunk. Tegnap kigyulladt egy lakás a belvárosban. A lakói, egy középkorú nő és a huszonéves lánya benn égtek. Egymásba karolva találták meg őket. A hőtől akkorák lettek, mint a játékbabák. A tűzoltók szerint szándékos gyújtogatás történt. Természetesen ezt az ügyet is én kaptam. De a mai késésemet nem a megoldásra váró ügyek okozták, hanem egy már fél éve lezárt. Egy tizenhat éves kislányt megölt a barátja, aztán az emésztőbe dobta. A lány képét nézegettem, és számot vetettem magamban, hogy én mennyit foglalkozom a lányaimmal, hogy megtettem-e minden tőlem telhetőt, ha érted, mire gondolok. Már hónapok óta szegény gyerekkel álmodok éjszakánként. Hogy mennyire várhatta azt a végzetes randevút, és milyen mély fájdalmat érezhetett, mikor rájött, hogy az fogja megölni, akiben minden bizodalma volt. Álmaimban az arca néha kicserélődik, és a kis kék ruhában, a balerinacipőben Lilit látom. Lelkifurdalásom van meg nem történt dolgok miatt, és iszonyúan félek. Lehet, hogy ott kéne hagynom ezt a munkát. Meg tudod te ezt érteni?
– Ó, hát én hogyan is érthetném, hiszen nekem nincs is gyerekem, és még csak nem is nyomozó, hanem egy unalmas, vénkisasszony könyvtáros vagyok, nem igaz? Maholnap negyvenöt leszek, de nekem senki nem akar gyereket csinálni! Talán már nem is lehet. Emiatt keseredtem meg, és lettem ilyen empátiamentes, csak dugásra való.
– Szerintem te nem empátiamentes vagy, hanem egyszerűen csak hülye! Ja, jut eszembe, a hétvégén elutazom Lilihez. Talán megnyugszom egy kicsit, ha látom, hogy jól van.
– Semmi probléma, menj csak drágám, ne zavarjon, hogy szombatra már elígérkeztünk az anyámhoz. Menj csak nyugodtan ahhoz a topmodell Marihoz!
Erzsi még valami rövidet és velőset akar mondani utolsóként, de a szája egy másodperc alatt fájdalmas grimaszba rándul, ezért kirohan. Valószínűleg a fürdőbe, mivel az az egyetlen helyiség, ami kulccsal zárható a szánalmas albérletben.
Áron egykedvűen kibontja a sört, és hosszan kortyol belőle. Valahogy már nem tud semmin sem sajnálkozni, Erzsi meg végképp nem az a kategória, aki miatt csak úgy meghatódna. Maximum önmagát hibáztathatja, amiért összebútorozott vele. Valahol abban reménykedett, hogy egy ilyen egyszerű, a maga módján meglehetősen vonalas, ugyanakkor csinos nő, aki nem mellesleg nem is olyan rossz az ágyban (azt már csak zárójelben tette hozzá, hogy egészen rövid idő alatt iszonyúan unalmas lett), szóval egy ilyen minden szempontból átlagos nő talán esélyt adhatna őneki is egy átlagos élethez. Ritmust és összeszedettséget varázsolhatna a mindennapjaiba. Hogy egy ilyen nőt megcsalni, semmibe venni és tárgyként kezelni talán olyan lelkifurdalást ébresztene benne, ami véget vetne az ámokfutásának. Nos, sajnos a gyakorlat nem igazolta az elméletet.
- Writer
