A halál mélyen megrendítette őket. Gyászoltak. Különösen Keserű, aki nemcsak érzelmi okokból nézett fel Sztálinra, mint Péter és Mitics, hanem történelmi nagyságát is felismerte. Mondta is Péteréknek, hogy az emberiség még nem tudja, mit vesztett Sztálinnal. Péter azon gondolkodott, Sztálin halála mennyiben fogja befolyásolni a sorsukat. Hamarosan rájött, hogy bizakodásra nincs oka, az őrök, nyilván felsőbb utasításra, még keményebbek, durvábbak, mint voltak. Életük hamarosan visszatért megszokott kerékvágásába, és a jól begyakorolt, gépies ritmus szerint múltak a napok. Annyi változás történt csupán – és ezt sokan biztató jelnek vették –, hogy a termelőüzemeket átszervezték, munkabrigádokat alakítottak, és brigádvezetőnek kommunistákat tettek meg. A brigádvezetők jobb bánásmódban részesül
