– Miért mondtad ezt el? – kérdezte Sára.
– Azt hittem, megérted.
– Én értem – mondta Kövecs. – Azt hiszem, valóban értem.
Később, miután már mindannyian lefeküdtek, és a ház elcsendesedett, Péter az asztalhoz ült, levelet írt.
Sára hozzásimult egy pillanatra, megkérdezte, hogy kinek ír. Péter a tenyerére támasztotta a homlokát, és úgy nézett az asszonyra. Mártinak, mondta. Igaz, nem tudta a címüket, de a levelet Gelleynek küldi el, a Szabad Nép szerkesztőségébe. Az sem baj, ha elolvassa. Sára nem akart kíváncsiskodni, annyit azért mégis megkérdezett, hogy mit akar Mártitól.
– Szeretném, ha Petit nem vinnék el anyámtól – mondta Péter.
– Ismerem őt, tudom, mit jelent neki ez a gyerek. Apámat, Marcit, mindent… Nem zavar a fény?
– Nem – mondta Sára –, még úgyis olvasok. – Rágyújtott. –
