Sára hónapok múlva sem felejtette el a somogyfajszi rendkívüli taggyűlést. Amikor gyengének érezte magát, amikor elkeseredett, a barátaira, Kövecs Bélára, Kónyára, Baján Zsigára gondolt, meg azokra az egyszerű emberekre, akik megértették az őszinte beszédet, felismerték a tanácselnök igazságát, és megvédték azt. Péter régóta a Vörös Május Bútorgyár igazgatója volt, ő pedig a Filozófiai Intézet munkatársa, régen túl voltak a XX. kongresszuson, a Hruscsov-beszéden, Rákosi leváltásán, de még mindig kétségek és remények között vívódtak. Sárát nagyon aggasztotta Péter: látta, hogy éjjelenként milyen nyugtalanul alszik, úgy dobálja magát, mintha láthatatlan bilincsektől akarna megszabadulni. Sokszor akarta szóra bírni, de Péter azzal tért ki a beszélgetés elől, hogy semmi baja sincs, igazán hálá
