Vacsoránál Teréz elmondta, hogy Márti nála járt, és elsírta a bánatát. Fél. És nem tudja, hogy Sára miért gyűlöli Gelleyt.
– Nem gyűlölöm, utálom. De ez az én dolgom, és nagyon kérem anyukát, ebbe ne avatkozzon bele. Terike – szólt a kislányára –, szedjétek le szépen az asztalt Bélával.
– El is mosogassunk? – kérdezte Béla.
– Majd én elmosogatok. Fürödjetek meg, aztán lefekvés. Fél órát olvashattok. – Felállt. – Menjünk be a szobába.
Teréz is felállt, röstelkedve mondta, isten látja a lelkét, ő igazán nem akart semmibe sem beleavatkozni, de hát Márti annyira sírt, megsajnálta. Egy idegent is megsajnálna, nem pedig Peti meg Juli édesanyját. Jól van, mondta békülékenyen Sára, nem történt semmi, neki Mártival nincs baja, Gelleyvel annál több, amíg él, nem fogja elfelejteni azt a cikket, a
