Amikor Péter meghallotta, hogy a városban tüntetések vannak, ideges lett. A műhelyben többen abba akarták hagyni a munkát.
– Gyerekek – mondta –, nekünk az a dolgunk, hogy a gépek menjenek. A tüntetésért nem fizetnek.
– Azért akarunk az utcára menni, hogy többet fizessenek.
Vitatkoztak, végül is mindenki a helyén maradt. Péter azonban nyugtalan volt, mert Sárától tudta, hogy Ráczék a belügyminiszter tilalma ellenére is meg akarják tartani az egyetemisták mára tervezett felvonulását. Ezek szerint a fiatalokat mégiscsak az utcára vitték. De mi lesz ebből? Lehet, hogy semmi. Munka után azért mégis felment Makkaihoz. Bár fegyelmit indítottak ellene, még ő volt a párttitkár. Egyedül találta a szobájában. Az íróasztalánál ült, a Lenin-kép alatt, megtörten a gondoktól, mint egy aggastyán. Elmé
