31
A félelemtől megdermedve hallgatózom. Szorítom a kanyargós markolatot, igyekszem szabadulni az érzéstől, ahogy ezt korábban is tettem.
Lentről halk zörgés hallatszik, ami csak azt jelentheti, hogy valaki felfelé igyekszik a hágcsón. Az akna kísérteties kongássá torzítja a puha lépteket, amelyek egyre zajosabbak. Semmit sem tehetek, nincs hova menni. Nincs menekvés ebből a kerek szobából, legfeljebb egy nagy zuhanás.
A kezemben tartott fegyverre nézek, úgy szorítom, mintha tudnék belőle bátorságot meríteni.
Gyorsan, szaggatottan lélegzem. Az aknából felszökő zaj tovább erősödik.
De nincs idő sem a csodálkozásra, sem a megbánásra. Mert máris kiemelkedik a kincstár aknájából egy alak. A lámpa gyenge fényében csillámló, fekete szoknyát látok, alatta kecses, papucsos láb. Még mielőtt ki
