16
Liam eltűnt. Átléptem egy másik világba – egy másik időbe.
A völgy elmozdult; ugyanaz, és mégis más. A fák karcsúak és ahelyett, hogy sűrű mennyezetet alkotnának, lugasfélévé hajlanak össze. Nagy fényfoltok ragyognak a vízen. Megbújó madarak énekelnek az ágakon. A meleg föld és a vadvirágok illata lustán sodródik a szellőben.
Énemnek azt a kis részét, amely képes Jules Emberként figyelni a környezetet, beszippantja az érzések áradata. Nem én érzem őket.
Pánik viharzik az Alkimista szívében, a szívemben. Folyamatos mennydörgéssel próbál szabadulni a bordáim közül, hogy elmenekülhessen. A vérem vadul száguld az ereimben, és kaotikus, érthetetlen képek villognak az agyamban. Méltóságteljes csarnok. Csillogó fapadló. Asztal, rajta fémdarabok és fénylő por. Caro – Caro van mellettem és e
