17
Amikor kinyitom a szemem, gőzölög a víz, amely most melegíti a derekamat. A hajam és a ruhám átázott, de a gőz beburkol. Véd és eltakar.
Csakhogy egyre sűrűbb, így a közeledő alak testetlen árnyéknak rémlik. Páni félelem tölt el, a véremben a Varázslónő neve lüktet. Itt van. Eljött értem.
Az alak elkapja a csuklóm. Felsikoltok. A sikoltás hideg hullámokat indít el a vízen, kioltva a melegséget. Jég ropogása fojtja el az erdő zsongását, a gőz átváltozik hóvá, összefüggő tömegben zuhan a vízre, ahol táblákra törik, és elmerül.
– Jules!
Liam. Ez már nem az emlékek világa. Fellélegzek, és megnyugtatom magam, hogy Jules vagyok, és természetesen Liam közeledik, akinek az ajka szederjes a váratlan hidegtől. Körülöttem a fény elmozdul, a fák nagyobbak és öregebbek, mint egy perce. Emléksze
