18
Liam védelmezőn átkarol, és beránt egy sövény mögé. Ez a legjobb fedezék, amit találhatunk, ha nem számítjuk a kockázatos mágiát. Lehasalok mellé, belenyomom az arcom a nyirkos, tavaszi fűbe, hogy elfojtsam a lélegzetem neszét.
Még a fejem sem merem visszafordítani a bejárati kapu felé, de elég közel vagyunk ahhoz, hogy felismerjem Elias hangját, és noha a szívem a fülemben dobol, még így is hallom benne a feszültséget.
– Köszönöm a kíséretet, noha fölösleges volt. Connemorban is éppen elég orgyilkos és akasztófavirág akad…
Örökkévalóságnak rémlik, amíg a katonák és a különös lovas – sokan vannak, legalább tucatnyian – bevonulnak az iskolába. A pulzusom nem halkul úgy, mint távolodó lépteik zaja. Teljes a sötétség, mire Liam és én visszaérünk a Tolvaj Erődjéhez. Elias az árkád mögöt
