26
Száguldás. Már el is felejtettem, milyen.
A Vadász lova vágtat. Hasogat a lábam az erőlködéstől, amellyel igyekszem megmaradni a nyeregben. A fájdalom és a patadobogás segít elfeledtetni, mit tettem. Több órai nyargalás után jut csak eszembe Elias sebének látványa. Ekkor megengedem magamnak, hogy sírjak. Az erős szélre foghatom rá a könnyeket, nem arra, hogy Liam legjobb barátját az ellenség kezében hagytam.
Vagy legalábbis a katonákéban, mert a Vadász utánam jön. Csak az ment meg, hogy elloptam a lovát, amely sokkal különb a többi hátasnál, noha én gyenge lovas vagyok. Órák óta üldöz az erdőt átszelő, keskeny úton. Hol lemarad, hol felgyorsít, de sosem ér utol.
Az erdő most már gyorsan ritkul, és vele együtt halkul mögöttem az üldöző robaja. Megállok, gyanakodva fülelek a sötétben
