5
Álmomban átváltozok kígyóvá, hosszú izmaimat smaragdként ragyogó pikkelyek borítják. Csúszok a sötétségben, a hosszú ujjakkal kapkodó árnyékok között. Mellettem valami arany suhan el. Borostyánszemű, nyúlánk alak. Róka. Gondolkodásom villanásnyi ingerekké és benyomásokká töpörödik. Körülöttem dermesztő a hideg, előttem fény, a róka visszanéz. Félelem, borzasztó félelem, mögöttem zaj, szél üvölt, vagy kutya vonít, kapkod és acsarkodik a préda után, közeledik…
A félelem felriaszt. Legalábbis azt hiszem, hogy ébren vagyok; túl sötét van ahhoz, hogy biztos lehessek benne. Pislogok. A szemem megállapodik egy fénycsíkon, amely keresztülszeli a feketeséget. A cellám ajtaja alól jön. Ereimben vágtat a rémálom adrenalinja. Az a borzasztó üvöltés!
Felkönyökölök, igyekszem lerázni az álmot. Ismé
