6
A bálterem annyira lenyűgöző, hogy hirtelen minden félelmem és haragom elillan.
A padló és a falak ugyanabból a fénylő ezüsttel és feketével erezett, halvány kőből vannak, mint a kastély. A mennyezet üvegkupoláján beözönlik az alkonyat lángoló bíbora és narancsvöröse, mert a nap éppen lemenőben van az óceán fölött. Aranyfény vonja be a falakat, a padlót. A táncoló vendégek, akik nagyon sokan vannak – kétszáznál is többen lehetnek –, még a szürke fátylon át is olyannak látszanak, mintha bearanyozták volna őket. Megfeledkezem magamról, és szorosabban markolom Liam karját, amelyen feszülnek az izmok. Ez arra figyelmeztet, hogy félelem ül a mosolya mögött, és veszélyben vagyunk. Határozottan karon fog, és levezet a lépcsőn a sokaságba. Ruhám a földet söpri, a rejtett tőr nagyon nehézzé vál
