7
Félni kezdek – a fátyol nem védelem ott, ahol Caro van jelen –, de nem tudom levenni a szemem Ináról. Ő is fátylat visel, de az övé átlátszó, és vérvasból készült, parányi, fénylő könnycseppekkel szőtték tele. Nem csupán látom az arcát, de még ilyen messziről is mintha sugározna. Uszálya fekete vízesésként omlik le a lépcsőn.
Sötét hajában ragyogó koronája ágainak csúcsai ugyancsak a vérvas aranyvörösében parázslanak, azt a megdöbbentő benyomást keltve, hogy a koronát vérbe mártották. Odasuhan a tölgyből faragott trónszékhez, majd egy pillanatra megáll, mielőtt királyi mozdulattal leülne. Minden ízében fenséges. Körülöttem abbamarad a csevegés. Hölgyek és urak az emelvény felé fordulnak, majd felsorakoznak, hogy kezet csókolhassanak őfelségének, és szavakat mondhassanak, amelyeket nem
