8
A káosz közepette is látom Liam arcát. Lefoszlott róla a fölényes távolságtartás, amely a bálteremben jellemezte. Szája tátva maradt, szeme meredten bámul. A látványtól fájdalom hasít a testembe.
A támadásnak hihetőnek kell lennie. Nagy ívben lecsapok a mellkasára, a válla és a bordái között, arra a pontra, ahol elrejtette a bőrkötésű naplómat a kabátja alatt, de csak a szövetet és a könyvborítót szúrom át.
Bejön. Körülöttünk sikoltoznak. Liam a szívét fogva visszatántorodik, én üldözöm, ripacs módon hadonászva, és közben egyfolytában a szemébe nézek. Hátrálás közben a kardjához kap, de én látom az arcán, hogy megértett.
Még egyszer odavágok neki, széles, ügyetlen mozdulattal – jó messziről, mert nem bírok közelebb menni. Örülök, amikor egy gárdista visszarántja Liamot, és helyette ő
