Simonetta egyenesen az árkádos folyosóra, az emlékkönyvhöz rohan. A nyitott, óriás emlékkönyv olyan, mint egy anyakönyv: csupa páros bejegyzés. Egy fiú és egy lány, egy férfi és egy nő. De Simonettát ez nem zavarja. Felragadja a tollat, és ő egymaga írja, nem is veréb-, de hatalmas galambbetűkkel: TI AMO, GIULIETTA!
Szeretlek, Júlia!
És gondosan, szépen aláírja a nevét: SIMONETTA.
Szemében összeomlik az aranyokker és a velencei vörös. Ebben a pillanatban nagyon szép. Maga Júlia sem lehetett szebb.
EGY UNATKOZÓ HÖLGY
EGY UNATKOZÓ HÖLGYEzerkilencszázharminckilenc augusztus közepén érkeztem Sienába. Itt találkoztam a Békével.
A Béke Sienában egy fájdítóan szép épületben, a téglásrőt Palazzo Pubblicóban unatkozik, fent a Kilencek termé-ben, egy falfestményen. A falfestmény címe: A jó ko
