– Kicsi… – mondta. – Azt hiszem, kicsi.
Egy női csuklóra gondolt, egy távoli csuklóra, s úgy érezte: a szép ezüstszalag nem éri körül azt a távoli ízületet.
A lány komolyan tiltakozott.
– Tessék, nézzen ide! – és könnyű, alig rebbenő mozdulattal saját csuklójára kattantotta az ékszert.
A férfi elmerült arccal nézte. A karperec valóban könnyedén csúszott fel és le a franciául beszélő lány karján; bizonyosan ugyanilyen szépen átéri majd azt a másik csuklót is. „Santa Barberához hasonlít – nézett a férfi a lányra – Santa Barberához a sienai San Domenicóban.”
Fizetett.
A lány átvette a pénzt, és éppen le akarta venni a karperecet, amikor a férfi mosolyogva, felszabadultan megállította.
– Ne, hagyja…
A lány arcába nézett.
– Szépen illik a karjához. Hagyja csak rajta.
És nehogy elronts
