Az egyik síremléken – dombormű – egy idős férfi a bal könyökére dől, és keményen figyeli, hogyan forog tovább a világ. Még mindig intézkedésre nyílik a szája. Századunk nagy családregényeinek őse ő – Thomas Mann, Martin du Gard, Galsworthy, Babits Mihály regényeiben élnek ezek a szívós, kemény, családot alapító, családot összetartó öregek.
Egy másik síremléken, ez is dombormű, egy fiatal férfi hanyatt fekszik, fáradtan, belenyugodva, mindentől elszakadva. Még ő sem igazán halott, de már nem érdekli semmi. Századunk nagy betegségének jelképe: a két világháború között a dekadenciáé.
Az Aurora éttermében ebédelünk, a teraszra néző nagy üvegfalnál. Csak négy asztalnál esznek. Az öreg pincérnek nincs sok dolga, oda-odaáll az üveghez, kinéz a világba, lepillant a völgybe, a ködbe:
Aurora – Mé
