21. FEJEZET VÁLTAKOZÓ HELYSZÍNEK PIERCERian az oldalamhoz bújik, a feje a mellkasomon. Olyan, mint egy kifacsart citrom. A nappali padlójáról sikerült átvergődnünk a hálószobába, mielőtt teljesen elragadott volna bennünket a hév.
– Ez nem volt gyenge – motyogja. Kissé akadozik a nyelve, mintha berúgott volna az orgazmusoktól.
– Tuti, mi?
Felhorkant. – Inkább heves.
Egy pillanatra elhallgat, én pedig behunyom a szemem: nyugodtan, elégedetten heverek, élvezettel fürdök a lemenő nap utolsó sugaraiban.
Felemeli a fejét a mellkasomról. – Hallod?
– Mit? – Szex utáni kábulat vett rajtam erőt, és ebben a zen állapotban hajlamos vagyok elszenderedni.
– Ó, a francba! Ez a telefonom! Mióta vagyunk itt? – Órát keres, de még nem szereltem fel egyet sem. De tervbe van véve. Majd később, még a h
