30. FEJEZET APRÓ SZERELMI AJÁNDÉKOK PIERCEVannak olyan napok, amikor az ember szeretne valamit gyorsan elintézni, de mintha az egész világ ellene lenne. Hát ma ilyen napom van. Végre hazafelé tartok a partra, de Rian nyitott háza már régen véget ért. Csalódott vagyok, hogy lemaradtam az egészről, de remélem, hogy nemsokára bocsánatot nyerek a távollétemért.
Beállok a bejáróra, felkapom a virágcsokrot az utasoldali ülésről, és elindulok a bejárat felé.
Marley-t a konyhaasztalnál ülve találom, épp papírokat néz át. Nem néz fel. – Rian kábé húsz perce elment sétálni.
– Jól van?
– Majd rendbe jön.
– Még mindig dühös, hogy lemaradtam a nyitott házról?
– Túl fogja tenni magát rajta. – Halvány, cinkos mosolyt villant rám, és a kezemben szorongatott virágok felé biccent. Feláll az asztaltó
