11. FEJEZET MEGSZÉGYENÜLÉS MINDÖRÖKKÉ RIAN– Oké, köszönöm, hogy megnézted a szárítót! Bocsánat, hogy ilyen későn ide kellett fáradnod! – mondom nagyon hangosan.
Marley felhorkan, Pierce-ből pedig kitör a röhögés.
– Akkor én megyek is. Jó étvágyat a maradékhoz! – Odabiccent Marley-nak, mielőtt felém fordulna: – Remélem, a szárító továbbra is teszi a dolgát.
Követem a terasz ajtajához. A tenyerem izzad, és az arcom minden bizonnyal céklavörös. Megfordul, amikor kilép a teraszra. – Szóval ezt kamuzod?
– Bepánikoltam. Mondtam neked, hogy általában nem így szoktam.
– Akkor ketten vagyunk. Általában nem szoktak kirúgni, különösen a posztkoitális ölelkezés előtt nem.
Mégis mit árul el rólam az, hogy kidobom a férfit, akivel olyat szeretkeztem, mint még soha? És alig tizenöt perce lett vég
