13. FEJEZET ALKUDOZÁS: MÁSODIK KÖR RIANÖsszecsapom a tenyeremet, és nyugalmat színlelek. Nem vagyok nyugodt. Nem vagyok jól. Ez az egész nagyon visszaüthet, én pedig szeretném megőrizni a tekintélyemet. Az pótolhatatlan. – Térjünk a tárgyra!
– Szerintem ti az éjszaka rátértetek – jegyzi meg csípősen Marley.
Lawsonnal felröhögnek, Pierce a jobbomon pedig köhögni kezd. Először Marley-ra bámulok, majd Pierce-re, mire mind a ketten gyorsan komolyságot erőltetnek magukra. Lawson szélesen mosolyog, lebarnult bőréhez képest vakítóan fehér a fogsora. – Jaj, ne már, valld be, hogy vicces volt! Most dolgozunk, bár téged a bátyám tegnap este már jól megdolgozott.
– Lapozzunk már, Law! – morogja Pierce. – És lennél szíves begombolni az ingedet?
– Nem szeretem, ha korlátoz a szövet.
Pierce megrá
