Akkor már nyíltan viseltem a láncomat. Ha megcsodálta valaki, és megkérdezte, honnan van, elmeséltem, milyen leleményes és okos volt az öcsém, hogy ilyen biztonságos rejtekhelyet készített a kincseimnek. Ez volt az utolsó kapocs, ami összekötött szeretett öcsémmel, legjobb gyerekkori pajtásommal. Megőriztem az anyám ékszereit is, már azokat sem rejtegettem. Az egyik gyűrűt az egyik húgomnak, a másikat a másiknak adtam, most már ők is szabadon viselhették.
Én azóta is viselem a függőt. Gyanítom, hogy ez az egyetlen aranytárgy, amely az eredeti tulajdonosával együtt hagyta el Auschwitzot.
Azt hiszem, ha szóba került az öcsém, érezni lehetett, mennyire nem bízom abban, hogy viszontláthatom. De vigasztalt a tudat, hogy mégsem vagyok teljesen egyedül. Itt van nekem René és Piri! Legalább mi h
