A reménység tíz szava.
Vasárnap reggel fél kilenckor kiteszek egy tweetet. „Ezt a bankjegyet tegnap a dédanyám (Lily Ebert, auschwitzi túlélő) mutatta nekem. Az egyik felszabadító katonától kapta ajándékba. Ez van ráírva: »Ez egy új élet kezdete. Sok szerencsét és sok boldogságot!«”
Betaggelek néhány szervezetet, hátha érdekli őket. Aztán lenémítom a telefonomat, és indulok apámmal a súlba. Amúgy vasárnap reggelente nem szoktam menni, de a járvány kezdete óta most nyitottak először újra a zsinagógák.
Néhány órával később pillantok csak rá a telefonomra. Nyolcezer Twitter-értesítésem van. Micsoda – nyolcezer? Micsoda?
Micsoda?Végigpörgetem az üzeneteket, és látom, hogy az Auschwitzi Emlékmúzeum, amelynek több mint egymillió követője van, megosztotta a bankjegyes posztomat. Egyre több üz
