De hogyan tovább? Megint egy új ország, pénz nélkül, család nélkül, nyelvtudás nélkül. És ez az ország nemcsak nekünk volt új: maga az ország is új volt, és nagyon szegény. Fogalmunk sem volt, milyen élet vár ránk Izraelben.
De sok sorstársunkhoz hasonlóan mi is idealisták és optimisták voltunk. Részt akartunk venni az ország felépítésében, segíteni, ahogy csak tudunk. Ennek a legegyszerűbb módja pedig az volt, hogy egy kibucba költözünk – magunk választunk otthont és közösséget. A kibuc alapeszméje az egyenlőség és igazságosság, mindenki együtt dolgozik és segíti a másikat. Ennek az életmódnak az együttműködés és a javak megosztása az alapja. Mivel az elmúlt két évben azért maradhattunk életben, mert ösztönösen segítettük egymást, jó ötletnek tűnt itt is egy ilyen elven működő telephez c
