Egyik nap épp a Rotschild Boulevard-on sétáltunk, Tel-Aviv egyik legrégibb és legszebb utcáján. Széles és árnyékos, a közepén szikomor- és fügefákkal szegélyezett park fut végig, ahol remekül lehet sétálni, találkozni, beszélgetni, vásárolni.
– Látod azt a padot? – kérdezte. – Az volt itt az első ágyam. Ott töltöttem az első tel-avivi éjszakámat.
Szóval ez volt az ő története. Apránként tudtam csak meg a részleteket. Tényleg a semmiből küzdötte fel magát. Én alig meséltem neki. Ő pedig nem erőltette.
Akkoriban nem sokat törődtem a házassággal. Még mindig nagyon fiatalok voltunk, épp csak elkezdődött az új életünk. Számomra az volt a legfontosabb, hogy a húgaim és én letelepedjünk és megvessük a lábunkat Izraelben. Hogy biztonságban legyünk. Eszembe sem jutott, hogy férjet keressek magam
