Imiék igazolványaira angol–magyar keveréknyelven írták rá a nevüket: Imre és Edith, a gyermekeik pedig Agnes, Susi és Peter – csupa olyan név, amelyeket nem is hallottam tőle korábban. Fruma – azaz Ágnes – volt a legidősebb, akkor töltötte be a hetet, akárcsak Eszti. Edit pedig huszonnyolc éves volt, alig több, mint Piri.
Nyomorúságos körülmények között érkeztek meg Izraelbe. Nem is oda jöttek közvetlenül, hanem előbb egy ciprusi táborba kerültek, úgyhogy semmit sem tudtunk az érkezésükről. Aztán René valahogy mégis hírt kapott felőlük, és azt hiszem, még időben ki is ért a haifai kikötőbe, hogy fogadja őket. Látom magam előtt, ahogy a mólón áll, és a korláton áthajolva pásztázza az utasokat. A kikötőben mindenki keresett valakit. De René azonnal felismerte a bátyját. Hiszen még akkor is
