1. fejezet
Alig vártam már, hogy végre feltegye a nagy kérdést. Az arcom ragyogott, és annyira kipirultam, hogy szerintem egészen úgy festettem, mint Charles Dickens regényeiben az utcagyerekek. Piros alma arc, hevesen dobogó szív. Öt perccel korábban még minden tökéletes volt, márpedig én nem sokszor mondom bármire is, hogy tökéletes, mert igazából hiába igazán csodálatos valami (egy ember, egy csók, vagy akár egy szendvics), azért mégsem igazán tökéletes. Ez viszont tökéletes volt. Az étterem, a gyertyafény, az asztal, a stégen túl a hullámok halk moraja, és a bor, ami egészen olyan volt, mint amit kilenc évvel korábban ittunk, a huszonegyedik születésnapunkon, de nem emlékeztünk már, hogy melyik fajta volt. Egy fa pavilonban állt az asztalunk, az oszlopokat fényfüzér futotta körbe. A t
