10. fejezet– Most már magadban is kárt teszel?
Hirtelen fordulok a hang irányába. Azt hittem, csak képzelődöm, de valóban Dénes áll előttem, karba tett kézzel, kérdőn nézve rám. Nem tudom, mennyi ideje szobrozhat itt, biztosan látta, ahogy fejemet a falba verve mantrázom, hogy ez csak egy rossz álom. Nem az, sajnos ez a valóság.
– Nincs hangulatom hozzád, Zádori – motyogom halkan.
Igazából semmihez nincs hangulatom. El akarom felejteni ezt az egészet, és elbújni az egyik sarokban, ahol magzatpózban sírhatok, ameddig csak szeretnék.
– Hogy vagy? – töri meg a csendet.
Pont tőle nem vártam ezt a kérdést. Várjunk csak, Dénestől egyáltalán nem vártam semmilyen kérdést. Nem vagyunk barátok, még csak nem is ismerjük egymást, egyedül az iskolaújságnak készült cikkben segített, ám akkor sem al
