3. FEJEZETAmikor felébredtem, a felhúzott sötétítőn keresztül fény szűrődött be a szobába. A telefonomért nyúltam, hogy megnézzem, mennyi az idő, és felnyögtem. Tíz óra volt. Az esküvő négykor kezdődött; úgy gondoltam, még sok időm van. Massimo szokás szerint nyomtalanul eltűnt, így felvettem a fotelon heverő köntöst, és kimentem a felső fedélzetre.
Az élelemtől roskadozó asztalnál ült Olga, és a telefonjában keresett valamit. Elfoglaltam a mellette lévő széket, és teáért nyúltam.
– Mindjárt elhányom magam – mondtam, ahogy ittam egy kortyot.
– Megint hányingered van, szegénykém?
– Kicsit igen, főleg arra a gondolatra, hogy annál az asztalnál eszem, amelyiken tegnap éjjel dugtál.
Olga nevetésben tört ki, és félretette a telefonját az asztalra.
– Akkor ne fürödj a jakuzziban, ne menj j
