Thea
– Anyád…
– Anya meghalt! Nem érdekel, hogy allergiás volt a kutyaszőrre, mert már teljesen mindegy! – ordítom teli torokból.
– Ne mondj ilyet! – kiáltja apám.
Dühösen csóválom a fejem.
– Te sem érdekelsz! Ha anya most látna, gyűlölne téged, ahogy én is!
– Fogd be a szád! – üvölti, és a falnak támaszkodik. – Fogalmad sincs, milyen volt számomra az elmúlt néhány hónap!
Ezek szerint tévedtem. Apám mégiscsak tudja, hogy létezem. Legalábbis feltűnt neki, hogy Bundi úr megugatja, miután apám mattrészegen tántorgott haza a munkából, és bűzlött az alkoholtól. Amikor rám üvöltött, hogy dobjam ki a kutyát a házból, végképp elszakadt a cérna.
Minden, amit eddig magamba fojtottam, úgy tör fel belőlem, mint egy vulkán.
A gyűlölet.
A fájdalom.
A neheztelés.
Mindent apára zúdítottam.
Ne
