Thea
Időbe telt, míg rájöttem, milyen fontos nekem Ramsey. Közel egy hónapig azt hittem, örömét leli abban, hogy bosszanthat.
Mindennap megkérdezte, hogy volna-e kedvem vele karikázni a házak körül, persze kerekesszékkel. Vagy elmennék-e vele Wynnék fájához. Vagy a benzinkúthoz rágóért.
Mindig nemet mondtam.
Mikor végül rávágtam az ajtót, mindig azt mondta:
– Jaj, Thea! Ne legyél már olyan béna!
Soha nem fogadta el a visszautasítást. Másnap folytatta. Nevetgélt, és beszélgetni akart velem az osztályban, és Sparrow-ként mutatott be mindenkinek, aki szembejött. Ki nem állhattam ezt a becenevet, de túl gyenge voltam, hogy bármit tegyek ellene.
Az esetek többségében próbáltam ügyet sem vetni rá. Úgy tettem, mintha egy szellem cipelné a táskámat a suli új szívtiprója helyett. Soha nem kö
